Színes kotta
Színes kotta
Ulwila-módszer
Heinrich Ullrich kidolgozott egy olyan módszert, amely nem igényel komplex gondolkodásmódot. A módszer könnyen megérhető, megtanulható, jól alkalmazható,- kis gyermekek, autisták, értelmi fogyatékossággal élők körében is, mert a színek felismerésével már meg is alapoztuk a színes kotta elsajátítását.
Ez az újfajta megközelítés arra volt hivatott, hogy ténylegesen mindenkié lehessen a zene, még az értelmileg akadályozott emberek is könnyedén elsajátíthassák a hangok kódrendszerét. A színek világa, illetve az egyszerű formák segítik, hogy zenekarral vagy egyénileg alkotói zenei élményhez jusson a használója (Vető & Ullrich, 1997).
Arra törekedtek a szerzők, hogy a többnyire fából készült hangszerek hangjuk és zengésük is szépen csengjen, így teljes zenei élményt adjon annak, aki játszik a hangszerparkon. Ulrich a hangszereket hosszú évek kísérletezésével fejlesztette ki, mindig figyelve arra, hogy egyszerűek és könnyen áttekinthetőek legyenek. Jelenleg a leggyakrabban alkalmazott hangszerek a következők, a teljesség igénye nélkül: furulya, szóló és akkord citera, egy húros basszus citerák, metalofon, xilofon, dobok, zongora, asztali harangjáték. /Barkó 2024/